Az Anamé Program hatása: képes vagy felfedezni a nehézségek közepette is a saját kincseidet

Te is érezted már, hogy az életedben néhány történet, esemény ciklikusan újra és újra megtörténik? Régen csak hittem benne, de ma már tudom, hogy ez nem véletlen. Az én életemben azt figyeltem meg, hogy valójában a belső értékeim határozzák meg azt, hogy milyen ember vagyok és azt, hogy mi történik velem. A legelső nagy szerelemmel teli párkapcsolatom szomorú vége után például mély és fájó meggyőződéssel éreztem azt, hogy az erre a kapcsolatomra jellemző problémák, megoldatlanságok vissza fognak köszönni az életemben, a következő párkapcsolatomban is.

Hacsak nem változom.

Rájöttem, hogy változnom kell, mert különben nemcsak a párkapcsolati problémám, hanem nagyon sok más dolog is állandóan csak ismétlődni fog, és nem fogom tudni megoldani őket. Azt éreztem, hogy ezek előbb-utóbb úgyis utolérnek majd. Ezt azzal az egyszerű logikával ki lehet következtetni, hogy ha egy kérdésre nem tudom a választ és nem teszek semmit, hogy kitaláljam, akkor később sem fogom tudni.

Hacsak nem tanulom meg.

Na jó, de hogyan lehet ezt megtanulni? Hogyan lehet változni? Hogy lehet ezt megcsinálni?

Ezeket a kérdéseket annyira szerettem volna megválaszolni, hogy az ebbe fektetett erőfeszítéseim egészen a pánikbetegségig vittek el a párkapcsolatom vége után másfél évvel. Ekkor jöttem rá, hogy a szeretet az egyetlen, ami az igazi boldogsághoz és boldoguláshoz elvezethet.

A karma szóról hallottál már? 

Az akció és reakció működéséről, a vonzás és taszítás törvényéről? Én azt látom mind a pánikbetegségem, mind pedig a párkapcsolati nehézségeim kapcsán, hogy az igazi szeretet az egyetlen és igazi oldószer a problémákra, és ez segít abban is, hogy az elkerülhetetlen negatív eseményeket könnyebben viseljük el.

A karma törvényeinek működéséről engedd meg, hogy megosszam veled Balázs Valéria Anamé véleményét: “A szeretet a legnehezebb karmát is feloldja. A sajátodat és másokét is.”

Szerinted ez valóban lehetséges? 

Erre a kérdésre a választ az Anamé jógagyakorlatok adják meg. Azért is állítom ilyen magabiztosan ezt, mert azt a változást, amire szükségem van, az Anamé jógalégzés adja meg. Ez az az energia, ez az a szellemi töltés, ami az Anamé Programban és a csakratisztító karkötőkben is jelen van. Ez képes arra, hogy a karma kerekét megállítsa.

Az ötödik érték a szeretet

Az igazi szeretet mint oldószer mindig is fontos része volt az Anamé jógaórák gyakorlatainak. Az Anamé Program Karma Killer jógájában ennek a szellemében épülnek fel a csoportos, illetve az egyéni órák gyakorlatsorai. (Ezek nem jógatanfolyamok, hanem az egészet inkább egy folyamatnak nevezném, ami bennünk megy végbe a gyakorlatok hatására.) Ezeket a honlapunkon, az  Anamé órarendben tudod elérni.

A világ tele van zűrzavarral és háborgással, sok sok olyan rút dologgal, aminek az ellenére a boldogság és a boldogulás mindenki számára fontos. Az emberiség érezhetően komoly válságokat él meg morálisan, gazdaságilag, a társas kapcsolatok szintjén és saját magunkkal kapcsolatban is. Számos országban súlyos problémák várnak arra, hogy ezeket valaki megoldja, emberek millióinak pedig pusztán a túlélésről szól az élete. 

Számomra ma már mindez elviselhetetlen. A pánikbetegségem előtt is éreztem mindezt, de igazán engem csak utána kerített igazán a hatalmába. 

Arra jutottam, hogy mindössze két lehetőségem van:

1. úgy csinálok, mintha ez az érzés nem volna,
2. vagy ugyanúgy megteszek mindent az emberekért, mint magamért.

Engem a pánikbetegség indított el a szeretet útján, s ez segített belátnom, hogy ezeknek a szomorú dolgoknak nem lehet úgy véget vetni, hogy közben bántó, fájó vagy pusztító eszközöket használunk fel az akaratunk érvényesítésére - egymás ellen vagy egymásért. 

Jó, de akkor mégis hogyan?

Ebben az Anamé jóga az élen áll. Azt tapasztalom, hogy az Anamé körök nagyon jók arra, hogy megszülethessen ez a felismerés és az ebből születő igaz szeretet. Erre tud aztán ráépülni az a tüzes akarat és az a békés, érzelmileg stabil hozzáállás, amely képes feloldani a feszültségeket, az ellentéteket a világban és az emberben.

Mindig is azt éreztem, hogy nem tehetem meg, hogy megerőszakolom magamat olyan dolgokkal, amik nem szeretetalapúak, s ez nem volt máshogy a pánikbetegségemmel kapcsolatban sem. A munkahelyemen például nem bírtam már tovább maradni, és fél évvel az első pánikrohamom után jobbnak láttam eljönni, mert azt láttam, hogy nem bírok tovább oda bemenni dolgozni. Azt éreztem, és minden jel is azt mutatta, hogy nincs már helyem abban a közegben.

Egész életemben elkísért az a meggyőződés, hogy csakis az igazi és valódi, hamisítatlan szeretet lehet a megoldás minden problémámra. A működéseimben, a reakcióimban azt éreztem, hogy elsősorban nem azt kell meglátnom, hogy mi a szeretet, hanem azt, hogy mi nem az. Ezt a módszert neked is szeretettel ajánlom, használd mindig, ha úgy érzed, fontos a számodra, hogy mivé és milyen emberré kívánsz válni az életutadon. 

Ezt szerintem tökéletesen nem lehet csinálni. Nem fog menni anélkül, hogy  az életben ne törekednénk erre fáradhatatlanul, mindig minden körülmények között. Akár győzelemről, akár vereségről van szó, enélkül csak önámítás és önbecsapás van.

Nekem ezzel a nézőponttal mindig könnyebb volt belevágnom a problémák megoldásába és a megtalálnom a kiutat a pánikbetegségemből. Ez nekem mindmáig minden élethelyzetben nagy segítség. Ahogy a pánikbetegségem előtt éltem, az sokkal inkább volt önszeretet, mintsem mindent a szeretet szemével látó és néző szemlélet. Amikor adtam, azt figyeltem, hogy kapok-e vissza. Amikor valamit megtettem másért, azt számoltam, én ugyanannyit nyerek-e a dolgon. Amikor valakivel kedves voltam, azt néztem, hogy ő is kedves-e velem. Mindig azt éreztem, hogy mindenki, aki szeret, valójában akar tőlem valamit, legyen szó pénzről, segítségről vagy figyelemről, és úgy éreztem, hogy ezzel nekem kevesebb lesz. Könnyedén ítélkeztem az emberek fölött: férfi vagy nő, nem számított. A sminkje, a testsúlya, a stílusa, a modora, a viselkedése, a gyengeségei vagy erősségei miatt, mindegy volt, hogy milyen, vagy mit látok, a véleményem minden esetben azonnal megjelent.

Ma már nagyon szégyellem magam ezek miatt...

Akkoriban minden rossz dolgot megjegyeztem és számon tartottam, amit el kellett viselnem másoktól vagy mások miatt. A párkapcsolataimban is folyton a hibákat kerestem, és nem azért, mert nekem az volt a jó, hanem valahogy mindig észrevettem őket, és nem tudtam nem foglalkozni velük. A mézes hónapok elteltével, ahogy az a jól ismert és bizonyos rózsaszín felhő felszállt, ezek a működéseim mindig felütötték a fejüket. Az, hogy mi nem jó, sokkal nagyobb erőt képviselt az életemben, mint az, ami valójában jó a másik emberben és az életben. Nehezemre esett elviselni, ha valami nem tetszett a másik emberben, illetve nem értettem egyet vele. Egy idő után mindig bizonytalanná váltam a párkapcsolataimban, mert azt éreztem, hogy sose azt kapom, amire vágyom. 

Ma már látom, hogy akkoriban azt se tudtam, mi az, amire igazán vágyom, amit igazán szeretnék. Emiatt tudtam könnyen elveszni a vágyak, a “kell”, az akarat és a követelések érzelmi kesze-kuszaságainak végtelen tengerén. Nem egy olyan párkapcsolati szakításom volt, amikor a legvégén az összes addigi, évekig vagy hónapokig elviselt, vélt vagy valós sérelmemet, ki nem mondott szavaimat borítottam rá a másikra. Tettem mindezt csak azért, hogy tudja, én mennyi energiát tettem bele a kapcsolatunkba és nekem milyen nehéz volt cipelnem az ezekből adódó terheket, megoldatlanságokat. S hogy én mennyi mindent megtettem őérte. Egy 5 és fél évig tartó párkapcsolatomnak is így lett fájdalmas vége - ez nagyon rossz végszó lett, nagyon rossz utóérzéssel.

Engem az Anamé jógával való gyakorlás ébresztett rá arra, hogy az igazi szeretet nem a gyengeség ereje, nem a csendben tűrés ereje, de nem is azt a jogot jelenti, ami felhatalmaz arra, hogy azt érezzem, mennyi mindent megtettem másért, és ezt számonkérés gyanánt az arcába vághassam. Ekkor döbbentem rá, hogy minden kapcsolatomban szeretni akartam, de végül csak még több fájdalmat okoztam. Az igazi szeretetben sokkal több van. Az utóbbi időben  oktatóként is számtalan alkalommal éreztem, hogy nem számít, hogy én mit gondolok, mit érzek, egyszerűen csak szeretni akarok úgy, hogy nekem is, és a másik embernek is a legjobb legyen. Egyszerre.

A legfontosabb kérdés azonban az, hogy ez vajon valóban lehetséges-e!

Aki úgy véli, hogy a szeretet útján járni kiszolgáltatottságot jelent, remek lehetőség, hogy ezt az elképzelését próbára tegye, úgy igazán, a valóságban is, a saját életében...

Mert ha valaki kitartóan gyakorol, akkor garantáltan meg fogja tapasztalni, hogy mekkora erő és milyen nagy felelősség van abban, ahogy másokkal és magával bánik, mert ez határozza meg az életét. Rájöttem, hogy nagyon nem mindegy, hogy milyen gondolatok és érzések uralnak engem, az életemet és a kapcsolataimat. Ez nem kiszolgáltatottság, ez felelősség és tudatosság, éberség, figyelem és törekvés. 

A bennem zajló változások, amiket az Anamé Program indított el mind a mai napig arra késztetnek, hogy ne a hibákat keressem mindenben és mindenkiben, önmagamban és másokban, hogy ne megsértődjek vagy duzzogjak, mert az a legkönnyebb. Ehelyett inkább  a hozzáállásom megváltoztatása révén elkezdjek konstruktívan építeni, segíteni.

Az Anamé jógagyakorlatokkal eszméltem csak rá igazán, hogy amikor önmagammal kedves, szeretetteljes vagyok, és ezen keresztül másokkal is - főleg akkor, amikor semmi okom sincsen rá, amikor ez a legnehezebbnek, sőt, akár lehetetlennek tűnik, de mégis -, ha megteszem nap mint nap, törekszem rá, míg élek, akkor kezd el növekedni a szívemben a valódi és igaz szeretet. 

Ennek a tartósságát és igazi megélését a Karma Killer jóga kezdők és régi gyakorlók számára is ugyanúgy elérhetővé képes tenni. 

A szívcsakra megnyitása helyett ebben a megfelelő csakratisztítás tud tökéletesen segíteni, ehhez pedig egy kifinomult, precíz és jól működő módszerre van szükség. A csakrák tisztítása és harmonizálása ezért is annyira fontos eleme az Anamé jógának a budapesti jógastúdióban és az online óráinkon. Az Anamé Program az ideális kulcs ennek az erőnek a megélésében. A szeretet nem gyengeség, hanem tudatosság, felelősségteljesség. Amikor tudod, hogy fájdalmat okozhatnál a másiknak, de nem teszed meg - sem cselekedetben, sem szavakban, sem pedig a gondolatok szintjén. Önmagaddal szemben sem.

Ez egy olyan igény, amit magam sem értek, hogy miért ennyire fontos és miért határoz meg engem ennyire. Nem tudom, hogy miért erről kell hogy szóljon minden, hogy ennek szenteljem az egész életem, de azt látom, hogy mégis ez a hozzáállás hozta el a legjobb dolgokat az életutamon.

Azt látom, hogy az Anamé jógagyakorlatokon keresztül megtapasztalható valódi szeretet nagyon erős. Ezért érzem azt, hogy a szeretet nem konfliktuskerülő. Sokkal inkább úgy működik, hogy a konfliktusainkon, emberi reakcióinkon keresztül mutat rá a saját félelmeinkre és gyengeségeinkre mindaddig, amíg erőt merítve meg nem emeljük azt a valódi szeretet segítségével. Az Anamé jóga végzésével ez az erő jön létre az országunkban és az életünkben, s ez az, ami képes az embert és az emberiséget a gyengeségein és félelmein átemelve egy boldogabb élet irányába vezetni.

A valódi szeretet nem fél befogadni mások szeretetét, nem fél egybeolvadni vele a szívünkben.

A valódi és igaz szeretet nem gyengeség, sőt a legnagyobb erővé tud válni. Ha helyesen használjuk, számtalan formában - szavakban, cselekedetekben -  konfliktusok közepette is meg tud jelenni. Ez nem könnyű, ezért is van a világban és az egyes ember szintjén is annyi szenvedés, annyira viszont nem is nehéz, hogy ne tudná bárki megcsinálni.

A szeretet az egyik legnagyobb formáló erő. Hidd el, nem válsz kiszolgáltatottá miatta, még egy feléd irányuló támadás esetén sem, ha az ember  megtanulja használni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az AIKIDO harcművészetének létezése.

“Az aikidó gyakorlati technikái a kifinomult mozgáson, az ellenfél erejének érzékelésén és elvezetésén, valamint annak szétszórásán vagy az ellenfélre való visszafordításán alapulnak. Az Alapító (Uesiba Morihei) megfogalmazása szerint az aikidó egy olyan Út, amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban, és amellyel békét teremthetünk a világegyetemben. Ennek megfelelően az aikidó gyakorlása során nem létezik ellenfél vagy ellenség, hanem partner van, akit vezetnünk és irányítanunk kell. A gyakorlónak tehát nem a pusztításra, hanem minden esetben az építő jellegű konfliktuskezelésre kell törekednie.” (Forrás: wikipédia)

Anamé a Karma Killer című könyvében ír le egy számomra nagyon szívhez szóló történetet a szívcsakrás résznél. Az egész történetszál nagyon nagy hatással van rám, mert azt érzem, hogy számtalan vonásában azonosulni tudok vele. A szívcsakrás történet vége pedig különösen sokat jelent nekem, hiszen az az emberi kapcsolatokról szól, és arról, amikor nem értékeljük a szeretteinket eléggé, amikor hiányzik belőlünk a szerető kedvesség.

Engedjétek meg, hogy most egy aprócskát idézhessek a könyből, ami a szívemnek is kedves:

“Claire megpróbált utat találni hozzám, de minden kísérletére ingerültséggel válaszoltam. Csak sokkal később értettem meg, hogy mennyi kérdés és kérés veszett el benne. A vágy, hogy megismerjen és hogy megmutassa magát nekem. Évek teltek el, hogy akár egy szavam is lett volna hozzá, csak ültem merev háttal és egyre vaksibb szemmel a könyvet böngészve.

Halálom könnyű volt és békés. Éreztem, ahogy a lelkem kiszáll az elhasznált testből. Láttam seszínű arcomat a magasból. Így a dolgok szó szerint más perspektívából mutatták meg magukat: fájóan későn, de rájöttem végül, hogy életem legnagyobb ajándéka nem a könyv volt, dehogyis! Claire volt az, a gyermekeim, Marie anyó és a falubéliek. Mert igen, ez volt az én falum, még ha ezerszer megtagadtam is magamban. Ez volt az én életem, ami nem ért véget ötéves koromban. Ők voltak az én szeretteim, legnagyobb kincseim.

Halálommal a lehetőség, hogy szeretetet adjak nekik, ebben az életben már örökre elveszett. Ennek a keserű felismerésnek a fájdalma olyan mélyen belém égett, hogy nem lesz többé már olyan testet öltésem, amiben ne emlékeznék arra, hogy az igazi értéket a szeretetben és az emberi kapcsolatokban lelem.”

Egy másik, számomra éppen ilyen fontos idézet, amely nagyban meghatároz engem a valódi szeretet iránt érzett vágyam beteljesítésében, a következő:

“Ha akár az emberek, akár az angyalok nyelvén szólok is, de nincs bennem szeretet, olyanná válok, mint a lélektelenül zengő trombita vagy csengő cintányér. Habár megmondom, mi lesz és tudok minden titkot és az összes bölcsességet, és bár erős a hitem, mint a vihar és hegyeket képes mozdítani, de nincs bennem szeretet… semmi vagyok.

Ha mindenemet odaadom a szegényeknek, hogy legyen mit enniük, ha az atyámtól kapott minden tüzemet átadom nekik, mindent szétosztok, de nincs bennem szeretet… semmit nem adtam nekik.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem irigy, a szeretet nem ismer büszkeséget, a szeretet nem kárörvendő, nem élvezi a hamisságot, hanem együtt örül az igazságnak.

A szeretet mindent véd, mindent hisz, mindenben reménykedik, mindent elvisel és soha nem merül ki.” (Szent Pál)

Minden kérdés között a legfontosabb: mi a valódi boldogság?

El lehet-e érni? Lehetséges-e egyáltalán a valódi boldogság, vagy az csak pillanatokig tart, és aztán boldogtalanság követi? Ennek a kettőségnek az érzete miatt én mindig úgy éreztem, hogy kettészakadok. Rádöbbentem azonban arra, hogy nem vagyok egyedül ezzel: senki sem tudja elkerülni a boldogság és boldogtalanság váltakozásából fakadó nyomorúságos pillanatokat.

A legnagyobb kérdés tehát az, hogy mi a valódi boldogság. Én azt hittem, hogy ambiciózusnak kell lenni, mert a boldogság az valami olyasmi, amit el kell érni. De most már sokkal inkább azt látom, hogy olyan emberré kell válnom, akinek az életébe be tud lépni a boldogság. Mert meg tud jelenni - ha élek ezzel a lehetőséggel, ha minden pillanatban eszerint élek, akkor meg is jelenik. Mert a valódi boldogság spontán és természetes, élő. Ő dönti el, hogy mikor lép be az életembe. Ezért mondom mindig azt, hogy úgy kell élni, hogy ez meg tudjon történni. Nekem ez az Anamé életmód.

Én hiszem és tudom, hogy a valódi boldogság csakis az igazi szeretet erejéből születhet meg. Ha az ember nem megtartani akarja ezeket a pillanatokat, hanem eszerint él, akkor megjelenik és velünk marad. Meg kellene tanulnia minden embernek, hogy hogyan lehet boldog. Érdemes megtanulni értékelni, tisztelni a boldog embereket - keressük meg őket és fordítsunk figyelmet rájuk. Ezzel az ember hatalmas szolgálatot tesz magának és másoknak is.  

Ezt fejlődésnek is hívhatjuk, ami egy elkerülhetetlen folyamat, hiszen “a pszichológia tudománya szerint is az ember magában hordja az emelkedés és az egység kódját, nem csak a jóga és a kundalini jóga filozófiájában. Mivel ott van bennünk a kollektív tudattalan. És ez az ellentétek feloldásának, az egységnek a területe.” Ez az idézet egy rövid részlet volt Anamé egyik blogposztjából. Ha szívesen olvasnád a bejegyzéseit, ezen a linken megtalálod: https://anameprogrameletmod.blog.hu 

Nagyon nagyon hálás vagyok neked, hogy ma is itt voltál velem, és hogy ebben a blogposztban is végigkísértél. Remélem, jól érezted magad.

A következő részben a magabiztosságról és a motivációról lesz szó, ami minden körülmények között meg tud születni a saját örömödre.

Addig is nagyon jó gyakorlást kívánok neked!

Szeretettel

Sándor