Az Anamé Program hatása: képes vagy felfedezni a nehézségek közepette is a saját kincseidet.

Üdvözöllek kedves olvasó!

Megtisztelve érzem magam, hogy ma is itt vagy, és szeretnéd elolvasni a blogom legújabb részét.

Az én írásaim legfőképp a mára már elmúlt pánikbetegségemről szólnak, amit az Anamé jógagyakorlatok segítettek elmulasztani. Mivel hosszú évekig szenvedtem tőle és az abból fakadó depressziótól, szeretném az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat és a gyógyulásom történetét megosztani veled. Nemcsak azokkal, akik ugyanezzel a problémával küzdenek, hanem mindenkivel, aki számára vonzó lehet az az erő és az az út, ami egy sokkal magasabb energiaszint felé vezet. Ez pedig a gyakorlás és az Anamé út.

Az Anamé út

Az előző posztjaimban már beszéltem arról, hogy én hogyan éltem meg az első pánikrohamomat, és hogy mennyi mindent vetettem be, hogy jobb és egészségesebb életre lelhessek, és meg is tudjam azt élni. Ezt több részen át bővebben is kifejtettem, igyekeztem mindent körültekintően leírni mindenki számára. Az első részben hasznos tippeket is olvashatsz tőlem, amiket te magad is azonnal bevethetsz, hogy a pánikbetegségeden felülkerekedj. De ha egészséges vagy, és egyszerűen csak vonzónak érzed azt az erőt, amit az Anamé Program képvisel, amit a gyakorlás adni tud neked, vagy csak szeretnél róla vagy rólam többet megtudni, akkor ebben is tudok segíteni. Szívesen állok rendelkezésedre az Anamé Program oktatójaként. 

A pánikbetegségből ki lehet gyógyulni! Tudom, hogy lehetséges, mert nekem sikerült, és neked is sikerülhet, ha akarod. Azt szeretném, ha te is elhinnéd, mert erre neked is éppúgy megvan a lehetőséged. De persze ez rajtad is múlik. Nem mindegy, hogy mennyire fontos ez neked, hogy mennyit szeretnél és akarsz megtenni azért, hogy kikerülj a pánik, a stressz, a szorongás vagy a depresszió szorításából.

Mára már az Anamé Program gyakorlatainak hatására elmúlt a pánikbetegségem

Számomra az egészségem visszaszerzése nagyon fontos volt, és mind a mai napig is az, ahogy annak megőrzése és fejlesztése is.  Mind az Anamé Program budapesti jógastúdiójában, mind pedig az online térben mi oktatók azon dolgozunk folyamatosan, hogy biztosítsuk számodra és mindenki számára az Anamé jógaórák felemelő erejét. Ezekkel a jógagyakorlatokkal a csakrák megnyitása helyett a csakrák tisztítását végezzük, és így hozzuk őket egyensúlyba.

A mai írásomban több részletben szeretnék írni azokról a kincsekről és számomra értékes meghatározó jellemvonásokról, amiket a pánikbetegségem idején fedeztem fel, illetve tettem magamévá. Ezek régebben sok problémát, sok belső vívódást okoztak nekem, de mára már fényesen ragyognak bennem.

Hiszek abban, hogy egy emberi életúton mindenkinél, minden nehézségben ott vannak azok az értékek, amiket mindenkinek magának kell felfedeznie a saját életében, amit aztán a saját boldogságának az elérésébe fektethet be.

Hiszem, hogy az igazi boldogság csak így lehetséges: a helyes értékek felfedezésével, ami mindenkinél más és egyéni, egyedi és különleges. Mégis van néhány, ami mindannyiunkban közös és néhány, ami csak is miránk vár.

Azok nélkül a kincsek nélkül, amikre leginkább krízis helyzetekben leltem rá és termeltem ki magamból, sosem tudtam volna elindulni a gyógyulás útján.

Erre mindenki képes. Ha netán úgy éreznéd, hogy te vagy a kivétel, akkor biztos vagyok benne, hogy a gyakorlás, azaz a karma killer jóga ebben a segítségedre lesz. Az Anamé kiegészítők, mint pl. a csakratisztító karkötők, az Anamé hanganyagok is ezt támogatják.

Változásra szükség van, különben az marad, ami van. A pánikbetegségem például abszolút elviselhetetlen lett volna számomra még hosszú évekig - ebbe jobb nem is belegondolni.

A saját boldogságom és boldogulásom nem lett volna lehetséges, ha nem éreztem volna, hogy muszáj változtatnom. Azaz hogy a saját belső erőmmé, motivációmmá, kreativitásommá, szeretetemmé, magabiztosságommá, teremtő erőmmé, együttérzésemmé tudjam és engedjem változni a régi, megszokott, dohos, poros, mohás berögzültségeimet. 

Ezek abban a krízishelyzetben, amiben voltam, ezek már nem voltak tovább fenntarthatóak... 

Te mit látsz meg először az eléd gördülő nehézségekben?

Számomra a pánikbetegség az egyik legnagyobb törés volt az életemben, mert arra döbbentett rá, hogy végül is egyedül vagyok és senki sem tud segíteni. Bár támogatást kaphatok és kaptam is, de bebizonyosodott, hogy ez nem fogja tudni megoldani a rámtörő pánikrohamokat, amikor például egyedül vagyok. Ráadásul elmenekülni se tudtam előle, hiszen bennem volt - bárhova is mentem, mindig velem jött.

A pánikbetegség az én esetemben nem olyan volt, mint amikor az ember valamilyen külső fizikai hatástól megsérül, aztán lassan magától meggyógyul.

Egyszer gyerekkoromban, még általános iskolában volt egy balesetem, testnevelés órán fociztunk. Én lettem jobb híján a kapus, és az egyik kapura rúgáskor a bal karommal próbáltam elérni, kivédeni a lövést. Kivédtem, gól nem lett belőle, viszont mehettem a karommal a kerületi orvosi rendelőbe, mert bedagadt és nagyon fájt. Játszottunk, én rosszul nyúltam a labdához, bal kézzel, amiből balszerencse lett.

Elég nagy fájdalmaim voltak. Be is gipszelték, mert hajszálrepedést okozott az ütés az alkaromban, ami hosszú ideig még nagyon fájt. Annak viszont nagyon örültem, hogy nem lett belőle komolyabb baj, ami nagyobb beavatkozást igényelt volna. 

Nem volt mese, onnantól kezdve csak a jobb karom maradt, amit tudtam használni. Hosszú hetekig gipszben kellett lennie, ami kényelmetlenségekkel is járt persze, de megoldódott. Emlékszem, a zuhanyozás mindig nagyon vicces volt.

Az ilyen esetekben, mint ez is, a pihentetés, a kímélés és az idő rendbe hozza a törést a test saját öngyógyító képességének hála. Ez olyan baleset volt, ami egy kisebb külső beavatkozást igényelt csak: mindössze egy gipszelés elég is volt hozzá.

A baleseteket sosem szerettem - nem tudom persze, hogy van-e olyan, aki szereti... -, de volt sajnos néhányhoz szerencsém az életem folyamán, ez csak az egyik történet a sok közül. Sajnos mindig nagyon pánikba estem, amikor megpróbáltam elkerülni a bajt, főleg, ha meg is történt. Ilyenkor drámai pillanatokat éltem át, amiket a legtöbbször magamnak teremtettem. 

Módszeresen próbáltam megúszni balesetek nélkül például a biciklis közlekedést, mert sokat bringázom a forgalomban munkába menet. Mindezek ellenére nem tudtam minden ilyen helyzetet elkerülni...

Irtóztam a fájdalomtól.

Édesapám nagyon erős ember, mindamellett elég kemény fejű és makacs is. Sosem mutatta ki a gyengeségeit és a fájdalmait sem. Olyan ember ő, aki egész életében sokat dolgozott és keményen megküzdött mindazért, hogy legyen hol laknunk, és hogy nekem és a családunknak meglegyen a napi betevőnk. Édesapám a gipszelés után sem, és más, ehhez hasonló balesetek után sem törődött velem különösebben. Cserébe én saját magamat viszont nagyon tudtam sajnálni. Ilyenkor egy kis babusgatás jól esett volna a részéről. Ez máskor is nagyon hiányzott, amikor azt éreztem, szeretetre lenne szükségem akár szavak, akár érintések, akár figyelem formájában. Édesanyám pedig leginkább engem hibáztatott ilyen esetekben.

Azt azért fontosnak tartom leírni, hogy bár nagyon nehéz éveim voltak velük, nem volt könnyű velük az együttélés, mind a mai napig nagyon szeretem őket. Nagyon sokat tettek értem és sokat köszönhetek nekik.  

Most már úgy látom, hogy a velük töltött évek arról szóltak, hogy megerősödjek érzelmileg és megtanuljam értékelni a szeretet fontosságát a saját életemben. Megértsem, hogy milyen fontos dolog, és milyen jó, ha van belőle bőségesen.

Rájöttem arra is, hogy igazából mindenkinek egy dologra van szüksége: SZERETETRE.

A neveltetésem során sosem tapasztalttam meg a biztonságot azon kívül, hogy volt mit enni, inni, és volt fedél a fejem felett. Hiányzott az az erő és életfelfogás, ami egy pánikbetegség vagy a stressz kapcsán segíthetett volna és megoldást tudott volna nyújtani.

A gipszeléses baleset azt bizonyította, hogy van, amiben a test tud és képes is magától meggyógyulni, mert saját öngyógyító ereje miatt képes rá. A focis balesetem után ahogy  levették a gipszemet, a karom erejét egy kis tornát követően teljesen visszanyertem. Hála Istennek tökéletesen működött utána.

Viszont a pánikbetegségem során nem volt lehetőség olyan orvosi beavatkozásra, amely hasonlóan a gipszhez és a tornához rövid idő alatt megoldotta volna a problémát a test saját öngyógyító képességével. Ez sajnos nem tudott magától meggyógyulni.

Annak idején, amikor gyógymódot kerestem erre a problémára, olyan sorstársakra bukkantam az interneten, akik arról számoltak be,hogy már tizenéve pánikbetegek, és gyógyszereket, antidepresszánsokat szednek a problémájukra.

Ekkor jöttem rá, hogy ez bizony nem olyan betegség, ami a közbeavatkozásom nélkül, magától meggyógyul majd. 

A legelső blogposztomban írtam már arról, hogy hogyan gyógyultam ki a pánikbetegségből, hogy mennyi mindent bevetettem annak érdekében, hogy véget vethessek ennek az életet megbénító betegségnek. Sok mindennel próbálkoztam annak idején, de most már tudom, hogy az Anamé jógagyakorlatok nélkül ez nem történhetett volna meg.

A legnagyobb lehetőség

A pánikbetegségem idején arra jöttem rá, hogy érdemes minden problémámra úgy tekintenem, mint egy olyan nehézségre, ami belső munkára, gondolkodásra ösztönöz, arra, hogy módot találjak a megoldásukra. 

Igazából mindezekben nem is a siker, a pozitív eredmények elérése, hanem az eredményektől független erőfeszítés a legfontosabb, azaz csakis az energiabefektetés a lényeg. Az az energia, amikor azt érzed, hogy élsz és tudod élni a pillanatot önmaga teljességében, amennyire csak lehet. Félreértés ne essék, az eredmény is számít, én is meg akartam gyógyulni. 

De elkeserített, amikor azt láttam, hogy nem mindenki gyógyulhat meg a betegségeiből, nem mindenki oldhatja meg a problémáit, hiába a sok erőfeszítés és munka.

Most már sokkal inkább úgy látom, hogy azok az értékek és az az erő, az a kitartás és az a megannyi dicsőséges jellemvonás számít csak, amik a nehézségek nyomása alatt létrejönnek, amiket az akaratunkkal hozunk létre, amiket mi magunk meg tudunk formálni, meg tudunk teremteni - ezek válhatnak aztán az igazi erőnkké. Meg kell látni a nehézségben, és létrehozni, úgy mint a kőfaragó, aki meglátja a sziklában a művet, az alkotás lehetőségét, és ki is faragja azt. 

Meglátásom szerint ez az a hozzáállás, ami az igazi boldogsághoz vezet - ez sokkal értékesebb, mint a győzelem vagy a veszteség élménye. Az igazi belső értékek és kincsek, a belső erő megteremtése és felfedezése.

“Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”

 ...és a boldogságod is!

Végső soron ezekre emlékszik mindenki, és ezeket viszi tovább a halála után is. Emiatt nem mindegy, hogy mivé válik egy ember az életútja során.

Te milyen értékekre tettél szert a problémáid megoldása közben?

Most pedig azokról az értékekről szeretnék írni neked, amik nekem fontosak és amik meghatározták a pánikbetegségből való felépülésemet. Ezeket a gyakorlással még inkább a saját életem és a kapcsolataim javítására tudtam fordítani, és ezáltal még gazdagabban megélni azokat.

Az első érték: én teremtek

A legnagyobb parám nekem az iskolás éveim idején mindig az volt, hogy féltem az erőn felüli kihívásoktól és az azokban való elbukástól. Attól, hogy nem felelek meg másoknak, legyen az iskola, munkahely, párkapcsolat vagy sport. Féltem, hogy az iskolában helyt tudok-e állni, attól, hogy a továbbtanulásom sikerül-e majd, illetve jól választok-e a jövőmet meghatározó döntésekben. Féltem a kudarcoktól, attól, hogy amit tudok, és az, amire képes vagyok, elég lesz-e ezeken az életterületeken, meg tudok-e majd felelni nekik.

Meg tudok-e élni és meg tudok-e állni majd a saját lábamon? Meg tudom-e majd teremteni az egzisztenciámat?

Az Anamé Programmal való gyakorlások alatt és amióta oktatóvá váltam, arra jöttem rá, hogy az segít, ha nem a félelmek uralkodnak bennem, ha nem hagyom eluralkodni őket.

De annyira, hogy még csak meg se tűrjem őket. Anamé véleménye a félelmekről az, hogy mindegyiknek megvan a maga helye a csakrák szintjén, és hogy az Anamé jógalégzéssel ezek mind feloldhatóak.

Ami nekem a gyakorlás mellett még sokat segített, az az volt, hogy nem félnem kell, hanem jól kell tűrni a félelmeket, jól kell tűrni azokat, akkor is, ha megoldhatatlannak és feloldhatatlannak tűnnek.

Mindeközben pedig nem szétesni, nem összetörni ezekben a kínkeserves pillanatokban, napokban, hetekben vagy akár a hosszú hónapokon, éveken át tartó nehézségekben - legyenek azok bármilyenek is vagy bármekkorák is -, hanem megtalálni, hogy nekem személy szerint mi a csuda dolgom lehet velük, hogyan és miként tudom megoldani vagy legalább csökkenteni a velük járó szenvedést...

Ami pedig ugyanilyen fontos, hogy megtaláljam a szeretetet. Azt vettem észre, hogy a félelem bármivel kapcsolatos is, mindig addig tud erős lenni az életemben, amíg meg nem találom benne a szeretetet, a szeretet motivációt. Ez a pánikbetegségre is igaz. Ha a félelem megjelenik, az nekem mindig azt mutatja, hogy az ahhoz a dologhoz tartozó viszonyomban nincs szeretet. Azt tanultam meg, hogy a szeretetet nem várni vagy elvárni kell, hanem sokkal inkább meg kell találni, azaz jobban mondva meg kell látni, észre kell venni, meg kell teremteni.

A szeretet a legszebb és leggyógyítóbb erő!

A szeretet nem olyan, ami minden jelenségben, pillanatban, kihívásban, jóban vagy rosszban, magától értetődően, érezhetően vagy láthatóan ott van vagy ott lesz.

Ez sokkal inkább egy érési folyamat, amit gyakorlással és beengedéssel, megengedéssel és vágyakozással lehet igazán megélni. Nekem ez a tapasztalatom. Óriási élmény az, amikor az igazi és valódi szeretet megjelenik a szívben.

A legszebb és leggyógyítóbb erő szerintem. Én így és ebben szeretnék élni. Nekem mindig akkor köszön be az életembe, amikor úgy élek, hogy meg tudjon jelenni. Amikor nem megtartani vagy elérni akarom, hanem sokkal inkább táplálni. 

Minden téren azt tapasztalom, hogy ha csak a félelem marad, akkor az nagyon megnehezíti a működésemet, a kapcsolódásaimat egy másik emberhez, egy élethelyzethez, a munkahelyemhez, önmagamhoz.

Sokat segít,hogy megtanultam értékelni, megbecsülni mindazt, ami fáj és elviselhetetlen, vagy azt, ami a legtöbbször csak elviselhetetlennek tűnik. Megláttam azt az értéket ezekben, mert valójában lehetőséget rejtenek magukban arra, hogy a kitartás, az önbecsülés, a magabiztosság nőni, erősödni tudjon az életemben.

A kitartást, az önbecsülést, a magabiztosságot, az igazi erőt nekem igazán, zsigeri szinten viszont az Anamé Programban töltött éveim építették be a sejteimbe. Ezt érzem magamban. Amikor például megnézem a régi Anamé Programos videóimat, amik még oktatói pályafutásom első éveiben készültek, számomra is meglepő és látható volt a különbség a mostani önmagamhoz képest. Azokat az erőket, minőségeket, amikről feljebb is írtam, sokkal élőbbnek látom magamon, a tekintetemben és az életemben, mint régebben vagy még a gyakorlásom elkezdése előtt. Szembetűnő a különbség. Az Anamé jógagyakorlataim, az oktatói feladataim, a kihívásaim, a felelősségem, a beleállásom a feladatokba, amiket Anamééktól kapok, Anamé támogatása, és az az energia, ami áthatja az Anamé Programot -  ezek mind-mind együttesen tették igazán élővé ezeket a minőségeket a saját életemben.

Ez az az energia, ami a kundalini jóga vagy más tradicionális jóga második hullámát képviseli, azt a magasabb energiaszintet, amit Anamé élete is példáz és bizonyít: számos halálos betegségéből sikerült kigyógyulnia és fel tudott állni a tolókocsiból.

Ha Anaméról szeretnél többet megtudni, akkor sok információt olvashatsz az életéről, a munkásságáról, a kundalini energiáról és az Anamé életmódról. Anamé blogjában elolvashatod az írásait, blogbejegyzéseit az alábbi linken. Mindehhez nagyon jó olvasást kívánok neked: https://anameprogrameletmod.cafeblog.hu/

Magamtól sose tudtam volna igazán megtapasztalni az igazi szeretetet. Számomra Anamé követendő példa, az az energia pedig, amivel dolgozunk a Krisztusi szeretetet szimbolizálja.

Anamé jóga kezdőknek és újrakezdőknek

Weboldalunkon, az Anamé órarendben megtalálod azokat az időpontokat, amikor már kezdheted is a Karma Killer jóga végzését velünk mind a csoportos óráinkon, mind pedig az egyéni foglalkozásainkon.

Ha kezdő vagy, illetve szeretnéd újrakezdeni a gyakorlást egy hosszabb kihagyás után, akkor nézd meg az alábbi linken a kedvezményeinket, amikkel meg szeretnénk könnyíteni az indulást.

Link:

https://www.anameprogram.com/aname-news/kezdok-es-ujrakezdok-kedvezmeny-csomag-az-aname-programnal

Nagyon örülök neked, és szeretnék neked nagyon jó gyakorlást kívánni.

Nagyon-nagyon köszönöm, hogy itt voltál velem ma is! Igaz, hogy csak az első értékig jutottunk ma el, de ígérem, hamarosan jön a következő is, remélem már nagyon várod :)

Szeretettel

Sándor