Az Anamé Program hatása: képes vagy felfedezni a nehézségek közepette is a saját kincseidet

Üdvözöllek a második résznél is, kedves olvasó!

Ahogy ennek a poszttémának az első részében is olvasható volt, azokról a kincsekről kezdtem el írni, amelyeket felfedeztem a pánikbetegségemből kivezető úton, és amelyek ezzel egyidőben a gyógyulásomban is segítettek.

A pánikbetegség nem játék, nagyon komolyan kell venni. Ezt azért írom, mert én azt éreztem, hogy az életem múlik azon, hogy meggyógyulok-e vagy sem. Félni kimenni az utcára vagy megismerni új embereket, félni bizonyos élethelyzetektől, félni randizni vagy párkapcsolatot létesíteni, vagy azzal a tudattal élni, hogy amikor elindulsz otthonról, az a legfontosabb, hogy vajon van-e a zsebedben Fontin, azaz nyugtató, vagy sincs. Mert anélkül sehova. Ez nem jó dolog.

Mindebben a pozitívum az volt, hogy annyira elviselhetetlenné vált a kiszolgáltatottság érzése számomra, amiben én már azt éreztem, hogy nem vagyok a magam ura, hogy egyszerűen kikényszerítette belőlem a gyógyulás útját, ennek megalkuvások nélküli vágyát. És a poén az az, hogy igazából semmi okom sem volt félnem, de mégis a félelem mindentől, legfőképpen a haláltól bénítóan hatott rám.

Nekem ez az időszak azt is megtanította, hogy a félelem erő, és nagyon hasznos dolog megtanulni bánni vele. Az az érzés született bennem ebből, hogy bármibe is kerül, meg akarok gyógyulni, és bízni akarok abban, hogy rátalálok majd a legjobb megoldásokra.

Mindemellett azt éreztem, hogy az Anamé jóga hatására felgyorsul egy olyan pozitív folyamat, ami nekem a gyógyulás útját jelentette. Napi vagy rendszeres gyakorlás mellett az Anamé jóga kezdőknek és régi gyakorlóknak is megadja ezt a gyorsulási erőt. Anamé jóga Budapesten két helyszínen, Pesten és Budán is van, az éppen aktuális jógaóra lehetőségeinket pedig az Anamé óraredben láthatod. A jelenlegi vírushelyzet miatt a jógastúdiókban nem tartunk órákat, mi is online óratartásra álltunk át. Ez szerintem nagyon jó, mert így bárki bárhonnan kipróbálhatja velünk a gyakorlást egyéni és csoportos óráinkon egyaránt. 

Tudd, én nem vagyok orvos és szakértő sem, ezért ha a pánikbeteg vagy, akkor fontos, hogy menj el orvoshoz, egyeztess vele. Én ide most csak a saját tapasztalataimat és történetemet szeretném leírni neked, és mindazt, ami nekem segített.

Anamé véleménye az, hogy egy emberi életút nem könnyű, és azért születünk mi emberek, hogy minden egyes egyén élhessen a lehetőséggel, amit az Isten tervezett neki, hogy minden életerejét a legnagyobb nehézségek ellenére is a testi, lelki és szellemi fejlődésébe fektesse.

Az emberi lét telis-tele van függő viszonyokkal, ami folyamatosan összeköt a világgal mindenkit. Vegyük például a légzést. Ez a függő viszony határozza meg az ember közérzetét és egészségi állapotát, ami sok-sok érzelemmel és gondolattal is párosul egyben. A légzés energia is, és irányítható. Optimális esetben a belélegzett levegő tiszta, és magas az oxigéntartalma. Fontos a kapcsolat a természettel és a friss levegővel.

Anamé a jógatanfolyamokon és a könyveiben is arról beszél, hogy a Karma Killer jóga az energia áramlásának szabályai szerint lett megalkotva, tökéletes összhangba hozva ezzel a test különböző életáramait. A testet sűrű energiavezetékek szövik át, ezekben az energiavezetékekben pedig prána áramlik. Az indiai tradíció szerint ez az az energia, amelyet az univerzumból veszünk fel légzés és táplálkozás útján. Minden jóga, így a kundalini jóga is, ezzel az energiával dolgozik. Az Anamé jógagyakorlatok során a pránát használjuk arra, hogy tisztítsuk és töltsük az energiarendszert, így válik lehetségessé a csakrák tisztítása és harmonizálása. Az Anamé Programban tehát nincsen csakrák megnyitása, helyettük csakrák tisztítása és harmonizálása az, ami történik.

Mindig ijesztő felfedezni, tudatosan belakni, átélni egy-egy szintet, megtapasztalni az energiát, amely az adott csakrához tartozik, mert ez az átalakulás lehetőségét rejti magában. Az ember megmerítkezik benne, megváltozik általa, és magába fogadva annak lényegét elindul, hogy feljebb lépjen. És mindeközben meg tudnak születni olyan értékek, amiket én az igazi kincseknek nevezek. 

Nagyon jó olvasást és kikapcsolódást kívánok neked az újabb kincsvadászat második részében (is), melyben a második értékkel folytatom, ami nem más, mint a kreativitás.

Második érték: kreativitás

A pánikbetegség az életemben lehetőséget adott nekem: azt a lehetőséget, hogy belássam, hogy jobb kreatívan és nyitottan tekintenem rá, nem pedig elzárkózással vagy önmagam állandó féltésével és önmagamon való állandó aggályoskodással. Minden onnantól kezdve lett érdekes, amikor olyan szemmel kezdtem ránézni magamra és a pánikbetegségemre, hogy az hasznos a saját életemre nézve, nem pedig úgy, hogy mindez büntetés, én pedig hatalmas pancser vagyok, hogy pont velem kell megtörténnie. Nekem ezzel a hozzáállással tudott kreatív értéket adni ez a helyzet, ettől a hozzáállástól érzem, hogy semmi sem céltalan.

A pánikbetegség szörnyűséges lélekmaró kínlódásaiból és szorongó állapotaiból megtanultam tudatosan ellazulni és élvezni az életet, élni azt az érzést, hogy az élet értem van és engem szolgál, és hogy mindent biztosít számomra ahhoz, hogy gyógyulni tudjak és boldog legyek. Életem egyik legjobb és legönfeledtebb fesztiválja is akkor volt, amikor már mindezt sikerült megélnem. A 2010-es Zamárdi Balaton Sound, jaj de jó koncertek voltak! A Jamiroquai a nagyszínpadon óriási bulit csinált, és a többi fellépő is mind-mind tökéletes volt, nagyon jól éreztem magam. Az a nyár, a jó idő és a balaton vize akkor a fesztiválon is mennyei volt. Igazi nyaralás volt.

Úgy éreztem, innentől már minden rendben lesz. Ekkor itt még azt hittem, hogy végleg elmúlt a pánikbetegségem. Az első nagy pánikroham után abszolút elképzelhetetlennek tűnt, hogy még ilyen jó és szuper dolgokban lehet részem. Aztán ezek után jött a második nagy pánikrohamom és a második nagy összeomlásom, majd ismét a nyugtatók és az antidepresszánsok bűvkörébe estem, és lelkileg és szellemileg is a kardomba dőltem, ahogy erről még a legeslegelső posztomban írtam. No de térjünk is most vissza a kreativitáshoz.

A kreatív hozzáállás nekem sokkal elviselhetőbbé tette a pánikbetegségemet, és nagyon nagyon sokat segített a gyógyulás útján is. Azzal például, hogy elkezdtem beszélgetni a pánikbetegségemmel és a tüneteivel, máris azt éreztem, hogy kapcsolatba léptem vele. Ezt ugyanúgy képzeld el, mint amikor az ember valakivel párbeszédet folytat, illetve kezdeményez, amikor valakit meg akar ismerni. Én ezt, amikor csak tehettem, mindig tükör előtt végeztem. Mélyen belenéztem a tükörképem szemébe, és abszolút komolyan véve a beszélgetést, kérdéseket tettem fel neki, azaz magamnak.

Megkérdeztem a pánikbetegségem célját, és a szándékai felől kíváncsiskodtam, hogy mit is szeretne tőlem. A válaszok jöttek is, a párbeszéd elindult. Nem a válasz volt az, ami számított, sem az, hogy egyáltalán voltakk-e. A legfontosabb ilyenkor nekem az volt, hogy a beszélgetés alatt a gyógyulásom irányába vittem a figyelmemet és a beszélgetést. Mert minden beszélgetés lehet felszínes is vagy nagyon mély is, ez a hozzáállástól függ, ahogy az történni szokott a másokkal való beszélgetésekkor is.

Őszintén és komolyan vettem ezt a helyzetet, úgy, mintha az életem múlna rajta. Szeretettel elmondtam a pánikbetegségemnek, hogy mennyi hátrányom származik abból, ha ennyire erősen nyilvánítja ki az akaratát, az erejét. A pánikbetegsègnek is van egy energiamintázata, és mivel energia, ezért ereje is van. Uralkodhat is egy emberen, vagy nagy tanító, nagy segítő is lehet belőle, aki egy új és minden szinten egészségesebb életvitel irányába visz. Ez attól függ, hogy melyiket szeretnénk, fejlődni vagy sem.

Ezekben a beszélgetésekben az a felismerés villant be számomra, hogy valójában a rohamok figyelmeztető jelzések, méghozzá a vegetatív idegrendszer veszélyt jelző működésének túlvezérlődése, amit a bennem lévő megoldatlanságok, feszültségek káosza és eluralkodása okoz. A vegetatív rendszer állapota nagyban befolyásolja a tudat és a test nyugalmi és feszült állapotait. Ez szerintem nagyon érdekes téma, a neten pedig számtalan írást lehet erről olvasni. Én az egyik hiteles internetes oldalon, a Webbetegen találtam a következőt:

"A szervezetünk működését és a környezethez való alkalmazkodást kialakító belső, a szervezet önszabályozó folyamatait irányító rendszer a vegetatív idegrendszer. Azért nevezik vegetatívnak, mert a létfenntartáshoz szükséges, ám akaratunkon kívüli folyamatokat irányítja, mint például a szívdobogást vagy a verejtékezést.

A vegetatív szabályozás két ellentétes hatású idegrendszeri működés eredményeként alakul ki. Minden szervet behálóz ez a két ellentétes hatású rendszer, és a külső tényezőktől függően az egyik uralkodóvá válik a másik felett. Ilyenkor a domináns idegrendszeri működés által kialakított hatások érvényesülnek. Két részre bontható, az egyik a vészvezérlésért felelős, a másik pedig a nyugalmi állapotokért.

A szimpatikus idegrendszer mint vészvezérlő

Az egyik rendszer a szimpatikus idegrendszer, melynek ingerlése úgynevezett vészreakciót vált ki, vagyis a szervezetet felkészíti a stresszhelyzetekre. Hatásait a célszervekre az adrenalin és egy vele rokon vegyület, a noradrenalin közvetíti.

Hatására a szív szaporábban ver, több vért pumpál az erekbe, az izmokba több vér kerül, hogy jobban bírják a terhelést. A pupilla kitágul, hogy könnyebben és pontosabban tudjuk érzékelni a környezetet. Az izmok és az egész szervezet fokozott oxigénigényére a szervezet a hörgők tágulásával reagál, így több levegőhöz jut a tüdő.

Tapasztaljuk azt is, hogy ha izgulunk, kevés és sűrű nyál termelődik a nyálmirigyek ilyen irányú működése miatt, az izzadságmirigyek termelése viszont fokozódik. Mindemellett a bőr és a belső szervek, zsigerek kevesebb vért kapnak, hiszen az ő munkájukra most nincs szükség. Lassul a bélmozgás, az emésztés. A máj raktáraiból cukor szabadul fel a megnövekedett szükséglet kielégítésére.

A paraszimpatikus idegrendszer mint nyugalmi felelős

A másik ezzel ellentétes hatású rendszer a paraszimpatikus idegrendszer, melynek feladata a szervezet nyugalmi helyzetének visszaállítása, a regenerálás, és a raktárak feltöltése. A közvetítő anyag ebben az esetben az acetilkolin nevű vegyület, melynek hatására az előbbi folyamatok ellentéte alakul ki, például visszaáll a normál pulzus, az izmok is kevesebb vért kapnak.

Viszont dolgozni kezdenek a belszervek, megindul az emésztés, a felszívódott tápanyagok elraktározása. A máj a felszívódott cukrot elraktározza. Ez a két rendszer teljesen más kémiai anyagokat használ, hogy hatását közvetítse az egyes szervekre."

Ezután a kis idézet után jól látható, hogy mennyire kifinomult háttérmunka folyik a szervezetben, mondhatni szinte önműködően, a tudatos tudat számára nem hozzáférhetően.

A pánikbetegségem gyógyulásának útján azt tapasztaltam, hogy a tudatosság edzésével jó állapotba hozhatók ezek a háttérfolyamatok is, és szerencsémre már számos pánikbeteggel dolgozhattam együtt egyéni órákon, akiknél a saját szememmel láthattam, hogy a gyakorlás hatására nekik is elmúlt ez a problémájuk. 

Ehhez nem kell szuperhősnek lenni vagy szuperképességgel rendelkezni, csak gyakorolni. Ilyen egyszerű az egész, és mindeközben megtörténik ez a csoda. A gyakorlás mellett ebben a folyamatban tudnak segíteni neked az Anamé csakratisztító kristálykarkötők, az Anamé vizek és hanganyagok.

Nálam ennek hatására kialakult egy olyan pozitív önfegyelem is, mely önmagammal és másokkal történő együttműködésen és kölcsönös szereteten alapszik, és ennek a megvalósítását tartja szem előtt nap mint nap. Emellé önmagam felé egy pozitív szigor is társul, ami azt jelenti, hogy a saját önös érdekeimet sokkal inkább háttérbe teszem, és valami nálam nagyobb, jobb szolgálatába helyezem. Nekem ez az Anamé Program. Mindemellett  sokkal inkább azt látom és tapasztalom, hogy az igazi tudatosság nem egy mindent uraló akarat, hanem sokkal inkább a mindent kontrollálni vágyásnak egy messzemenőkig meghaladott, bölcs létállapota, ami nem fogható semmilyen emberi, hétköznapi tudathoz. Inkább egy minőségi jelenlétnek, éberségnek vagy felébredettségnek  hívnám, egy tisztánlátásnak, ami része egy teremtő és munkálkodó cselekedetnek.

Ennek fejlesztésébe lehet tudatos lépéseket tenni, és jól működtetni, ezzel a lehetőséggel mindenki szabadon élhet. Ez az út az, ami az igazi boldogsághoz visz, a gyakorlás pedig segít benne, olyan pozitív eredményekkel, ahogy álmaidban sem gondoltad volna. Saját felelősségünk, hogy működésbe hozzuk-e vagy sem, illetve hogy akarunk-e tanulni azokból, nevezzük úgy “hibákból”, amiket mindeközben esetleg vétünk.

Én itt térnék még ki arra, hogy a rengeteg gyakorlás az Anamé jógával végül elmulasztotta a pánikbetegségemet, ami például igazi boldogság nekem. Mindemellett nekem ezt azért akarnom is kellett, azaz akkor is csináltam a gyakorlást, amikor éppen nem voltam jól, nem volt kedvem, vagy azt éreztem, sosem gyógyulok már meg. Akkoriban gyakorlóként mindig kerestem a kapcsolatot az oktatókkal és Balázs Valéria Anaméval is, nekem a legtöbbet mindig ezek a személyes és közös gyakorlások segítettek akkor is, amikor jól voltam, és akkor is, amikor kevésbé. Ez az az attitűd, amit úgy is lehet hívni, hogy előremenekülés. 

A gyakorlás hatására én azt tapasztaltam, hogy például sokkal felszabadultabb lettem, méghozzá annyira, hogy magamtól sosem képzeltem volna, hogy ennyire is lehet. A felszabadultság magával hozza a kreativitást is. Sokkal jobb kapcsolatba kerültem magammal és másokkal, sokkal több szeretettel, örömmel és az élet igazi élvezetével. Ez sokkal inkább megadta a lehetőséget arra is, hogy a helyzetekben kreatívabbá váljak, az ötleteim vagy a megoldásaim a problémák kapcsán sokkal gyorsabban megszülessenek.

Elkezdtem dobolni, amit mind a mai napig nagyon szeretek, rátaláltam a hangtálak varázslatos világára és saját hangtáljaim is lettek, sőt elvégeztem egy tanfolyamot, ahol megtanulhattam őket közérzetjavítás céljából használni. Mindezeket én választottam igaz, de úgy szólítottak meg és hívtak magukhoz, mintha csak egész életembe rájuk vártam volna. Nagy találkozás volt ez nekem a zenével és azzal, hogy megtanultam kifejezni magamat rajtuk keresztül. Ez nemcsak, hogy szórakoztató, de gyógyító is számomra. Nekem ezekkel a hangszerekkel nagyon sok örömteli tapasztalatom volt.

Extra tipp

Amint említettem, nekem segített a pánikbetegségben az önmagammal való beszélgetés tükör előtt, hangosan. Hiszem, hogy más egészségügyi probléma esetén is hatásos lehet az, ha a problémánkat vagy a betegséget megszólítjuk és párbeszédet kezdeményezünk vele. Szerintem ez nem ciki vagy kínos dolog, sőt, hasznos időtöltés a problémák megoldására és az intim kapcsolódásra önmagaddal. Lehetőség az énidőre és egy bensőséges kapcsolat kiépítésére magaddal. Ez különösen értessé válik, mert jóba kerülsz magaddal és a problémáddal. A gyakorlás mellet garantáltan jönnek a válaszok és jönnek a megoldások is, azok a cselekedetek, gondolatok és érzések, amelyek segíteni tudnak neked.

Ápold a kapcsolatot magaddal, amikor csak tudod, helyezd a figyelmedet a szíved vágyára, és közben légy elismerő és támogató önmagad felé. Meg is érintheted a mellkasodat a kezedet a szívedre téve, és mondhatsz magadnak néhány támogató szót közben.

Köszönöm, hogy ma is ellátogattál a blogomra, és hogy itt voltál velem. A folytatásban a bizalomról fogok írni, amit semmilyen csalódás nem tudott eddig elvenni tőlem. Arról a bizalomról, ami minden körülmények között az emberrel tud maradni, és érezteti veled, hogy nem vagy egyedül és támogatva vagy. És heroikus erőket mozgósít meg benned.

Várlak szeretettel a következő, azaz a harmadik részben is, addig pedig nagyon jó gyakorlásokat kívánok neked!