A megmenekülés reménye
Fontos, hogy tudd, mindaz, amikről ebben a posztban írok, azok pusztán az én tapasztalataim és meglátásaim, megéléseim.
Azt szeretem Balázs Valéria Anaméban, hogy mindig van a tarsolyában egy-egy olyan pozitív és reményt adó, nem hétköznapi történet, amit az egyéni vagy a csoportos órák során a gyakorlás kapcsán tapasztalt akár saját magán, akár másokon keresztül. Az Anamé Program 25 éves, ezalatt persze bőven történtek olyan dolgok, amik elég meglepőek. Ezek mindig olyan történetek, olyan esetek, amik számomra nagyon inspirálóak. Azért, mert ezekben a történetekben a főszereplők életében pozitív változásokat hozott az Anamé Program, nemcsak testileg, hanem lelkileg és szellemileg egyaránt. És ez bizony jó dolog.
Ez az inspiráció hajt, emiatt gyakorlok én is, hogy magamon is megtapasztaljam ezeket a nem mindennapi és pozitív változásokat – és emiatt az inspiráció miatt vállaltam el az oktatói munkát is és a vele járó felelősséget is.
Ezek a történetek már gyakorlóként is, és persze oktatóként is nagyon fontosak voltak a számomra, mert csodálatosak! A legtöbb esetben gyógyíthatatlan betegségről vagy halálhoz közeli állapotról van szó bennük, ami a gyakorlásnak és az elszántságnak hála pozitív irányba tudott átfordulni. Egy ilyen változás az ember életében nemcsak fantasztikus eredmény, de nagyon megható is egyben. A beletett energia és a szenvedésből kivezető útba fektetett odaadás az, ami miatt különösen fontos az ilyen pozitív végkifejlet. Ha a gyakorlás része az életmódunknak, ilyesmi nemcsak testi szinten, hanem lelki és szellemi szinten, illetve a kapcsolatok és a sors szintjén is meg tud történni.Persze a külső pozitív eredmény fontos, de van itt valami más is, ami ugyanúgy megtörténik, ha az Anamé jógát (ami kezdőknek és haladóknak is való) rendszeresen végzi valaki. Talán nem mindenki látja vagy veszi észre, de igazi, lényegi átalakulás indul el a gyakorlás hatására. Ez intellektuális szinten nem mérhető, nem megismerhető, nem elérhető, mert egyszerűen érzékelhetetlen a szemnek is, és a tudatnak is. Megfoghatatlan és láthatatlan egyszerre, viszont ennek ellenére érezhető – emiatt olyan nehéz kezdeni vele valamit.
A társadalmunkban az ember nem arra van kondicionálva, hogy erre a belső érzésre figyeljen, ehelyett sok más érzés és gondolat veszi birtokba. Az ember saját legbelső lényegével viszont akkor is érzi ennek a finom érzésnek a hiányát, ha nincs meg vele a kapcsolata.
Ez az a lényeg, ami nem tudható, ami nem felfogható, mert sokkal inkább egy mély és belső, finom látásmódhoz, egy kifinomultabb irányítórendszerhez hasonlítható.
Amikor erős az emberben a mentális belső zaj, akkor ezt a mélyen élő finom látást, irányítórendszert, érzékelést az emberek többsége nem vagy csak ritkán érzi, és akkor is csak részlegesen. Ez a belső zaj nem más, mint az emberben lévő illúziók, önvédelmi mechanizmusok, hamis önazonosulások, olyan reakciók, mint a harag és a düh, a múlt, a jövő és a jelen aggályai és fájdalmai, negatív emlékek, ítélkezés, félelmek és negatív gondolatok.
Én hiszem, hogy ez a belső zaj az, ami ma az ember és az emberiség egyik legnagyobb kihívása: meg kell tanulni átlátni rajta. Át kéne állni egy olyan működésre, hogy azon át halljon és érzékeljen, hogy ráérezzen arra a finom legbelső lényegre és erőre, ami nem a tévképzetek és téveszmék ereje már, hanem sokkal inkább egy tisztább tudatosságé, amiből kiindulva teljesen máshogy fog tudni cselekedni, beszélni, érezni és gondolkodni.
Amikor a belső zaj miatt csak a külsőségekre helyeződik át az ember fókusza a fizikai síkon, akkor a mulandóság, a frusztráció és a zűrzavar élménye válik meghatározóvá. Ilyenkor van szükség nyugtatóra, altatóra, alkoholra stb. Magamon azt tapasztaltam, hogy ilyenkor a tudat az elégedetlenség érzetének martalékává válik. Emiatt például nem lesz számára eléggé gyors, jó vagy hatékony egyetlen módszer sem, hiszen egy ilyen állapot az állandósuló elégedetlenség létállapota is egyben - az pedig a saját természetéből adódóan kielégíthetetlen.
Ilyenkor például sokkal könnyebben juthatunk el odáig, hogy minden olyan próbálkozás és módszer, ami a megoldások felé mutat utat, nagy eséllyel az eredménytelenség, a csalódás, és az ebből fakadó keserűség, reménytelenség élményévé válik és eluralja a lelki állapotunkat. Ha nem jön elég gyorsan a sikerélmény, csak a dolgok negatív oldalát látjuk: azt, hogy a szenvedés nem szűnik, esetleg épp súlyosbodik, és ezt látjuk, ezt érzékeljük valóságnak.
Ha ez az élmény dominál, az olyan, mintha egy megkövesedett külső lezáró réteg, egy szarkofág venné körül az ember valódi természetét, elzárva magát még jobban a saját legbelső lényegétől és a valóságtól. Ahogy én látom, az ember valódi lényege nem ez az állapot, és nem is az emberi ösztönök világa, hanem sokkal inkább egy transzcendens természet, ami magán viseli az emberi létezés jegyeit, mint például az ösztönöket, a vágyakat, a létfenntartáshoz, a szaporodáshoz szükséges funkciókat stb.
A külső eredmények persze fontosak, és fontosak a külső pozitív változások is, de végső soron az ember tudata, látásmódja fogja eldönteni, hogy pozitív vagy negatív olvasata lesz-e annak, ami vele történik. Ez csak és kizárólag a nézőponton múlik.
Az egyik blogposztomban elmeséltem egy remek kínai tanmesét, ami szerintem gyönyörűen szemlélteti, hogy mit is jelent a gyakorlatban, ha az ember megváltoztatja a nézőpontját.
Persze az ember félti a bőrét, fél tőle, hogy valami baja esik. Erre minden okunk meg is van, de az élet attól lesz igazán félelmetes, ha nincs az emberben lényegi változás. Enélkül a változás nélkül a félelem egyre erősebb lesz.
Viszont ha csak a sikertelenségre koncentrálunk, és belül nem érzünk transzcendens lényegi változást, illetve annak lehetőségét, hogy a tudatunk meg tud erősödni, tisztábbá tud válni, akkor egyre több eredménytelenséget és még több fájdalmat fogunk megélni. Ennek elviselése kényelmetlen dolog.
Ha a saját mentális zavaraimra gondolok, azt kell mondjam, hogy az őrület állapota valójában nem más, mint az emberbe beépített önvédelmi mechanizmus a problémák, a szorongás és a stresszhelyzetek kezelésére. Menekülés a nem-szembenézés állapotába a finom lényegi változás lehetősége elől.
Mit is jelent ez a lényegi változás? Ez egy belső változás, az őrület pedig ennek a belső változásnak a hiányára és szükségességére hívja fel a figyelmet. Mert lelkileg és szellemileg ott törik meg az ember tudata, ahol nem hajlik: ott, ahol berögzültségek, kötöttségek feszülnek, és ott, ahol félelmek, bizonytalanságok vannak. Lényegi változás nélkül, anélkül, hogy megfelelő gyakorlatokkal támogatnánk ezt a megnyílást, a tudat hajlékonysága és megerősödése nem tud megtörténni.
Ez egy belső út. Senki ne várja, hogy minden kívül történjen meg! Általában az emberek kívülről várják a megváltást, a sikert és a sikerélményt. Azért is félnek annyira az őrülettől sokan, mert az a belső lényegi átalakulás hiányára figyelmeztet, és pont ez az, amit az ember szívesebben kerül el, mintsem hogy megengedje, hogy megtörténjen. Mit lehet tenni ilyenkor?
Két történet
Amiket leírtam a nézőpontról és a belső lényegiségről, azoknak fontos szerepe van a mai témához, az őrülethez kapcsolódóan. Viszont mielőtt erre rátérek, szeretnék elmesélni neked két történetet.
Én hiszem, hogy az őrületből van kiút, illetve elkerülhető. Amikor már nemcsak féltem tőle, hanem úgy is éreztem, hogy szinte magatehetetlenül sodródom bele, akkor is bátran néztem vele szembe. Eldöntöttem, hogy bármibe is kerül, megerősítem a tudatomat annyira, hogy ez ne fordulhasson elő. Mert nem csak az izomzatot, a fizikai test izmait lehet edzeni, erősíteni, hanem a tudatot is. Erre – lássuk be – egyébként is szükség van. És erre szerintem az Anamé Program jógagyakorlatai alkalmasak. Ezt máris két példával szeretném alátámasztani – ha volna benned továbbra is kétség, ezek segítenek tisztábban látni. Ezek a példák nagyon inspirálóak a számomra mind a mai napig, és bízom benne, hogy számodra is az lesz, és a nehézségeidből kivezető út reményét, tudatát erősítik majd benned is. Ahogy az előző részben is írtam olyan pozitív tényeket, amik reményt adnak, most is szeretném ezt a pozitív hangulatot tovább éltetni. Fontos, hogy legyen kapaszkodó azok számára, akikhez ez a téma közel áll, vagy akiknek egyszerűen csak reményt és bátorságot ad az őrülettől való félelmeivel szemben.
Az egyik történet
Anamé az egyik, youtube-on is megnézhető videójában elmeséli, hogy egyszer egy pszichiáter, aki Anamé Program gyakorló volt, elhozta hozzá Jánost, aki 3 napon keresztül ordított értelmetlen dolgokat össze-vissza, mert annyira rossz állapotban volt. Megőrült.
Anamé megállt előtte, tett néhány mozdulatot, a szobában érezhetően létrejött egy energetikai erőtér, s ennek hatására János úgy esett el, mint egy darab fa. Miután földet ért, felnézett és megkérdezte: –“Na mi van, megőrültem?” –”Á, dehogyis, ne is törődj vele!” - mondta neki Anamé. És azóta János tökéletesen jól van.
Anamé véleménye erről az, hogy a tudatosság képes visszatérni egy ilyen kitérőből is. De ugyanígy a test a legsúlyosabb betegségekből is így tud meggyógyulni: regenerálja magát, sőt a gyakorlás hatására onanntól kezdve fiatalodik is.
Idézve tovább Anamét:
“Úgyhogy vannak itt csodák… De nagyon sokan, akiknek nagyon nagy az a cucc, ami oda be van zárva (és itt Anamé a csakrákban lévő energiablokkokról beszél) és magukba néznek, nagyjából sejthetik is, hogy hogy állnak ezzel. Ott, ahol ez a helyzet, ott több időre van szükség.”
Őszinte vizsgálódás kell, és ha az ember látja, tudja és meg meri látni magában azokat az elakadásokat, amik a saját életében félelmet, pánikot, fájdalmat, haragot, komplexusokat, betegséget, averziókat stb. tartanak fenn, akkor már meg is tette az első lépést a fejlődés útján. Mert amikor az ember már képes őszinte lenni magához, az már óriási lépés.
Az Anamé Program azért annyira hatékony, mert a csakrák megnyitása helyett a csakrák tisztításával, illetve harmonizálásával dolgozik. Az az erőtér, amely meg tud jelenni a gyakorlás hatására, épp úgy benne van az energetizáló és csakratisztító karkötőkben is, mint a többi Anamé kiegészítőben - ettől van erejük.
Ahogy fentebb is írtam, lehet, hogy több időre, több gyakorlásra van szükség. Anamé azt javasolja, hogy:
“Ne add fel a gyakorlást, főleg akkor ne, amikor folyamatosan megy az a belső hang, hogy úgyis fölösleges, te már úgyis így maradsz, nincs remény – különben is lehetetlent kérsz, törődj bele, hogy nem megy: ez mind-mind energiablokk. Képzeld el, hogy annál erősebb ez a hang, minél közelebb vagy ahhoz, hogy kitisztuljon onnan. A legvégén mutatja magát a legnagyobbnak. Tudjátok miért? Mert szeretetből van.
Azért, mert azt szeretné kérni tőletek, hogy biztosan menjetek fölé annak az alacsonyabb energiaszintnek, ami azon a területen fogva tartott. Ahhoz pedig nagyon meg kell kérdezni, hogy biztos, biztos, biztos, biztos megvan? Biztos, biztos, biztos, biztos, biztos, biztos megvan? ...Értitek, mire gondolok? Ezért fogja a végén megkérdezni vagy azt sugallni neked, hogy nem, ez nem fog menni, és közben figyeli kíváncsian, hogy vajon abbahagyod-e és közben drukkol, hogy nehogy abbahagyd. Értitek, mire gondolok?
Úgyhogy ilyenkor tartsatok ki, mert ilyenkor már áttörés várható. Én azt látom, hogy a gyakorlás nagyon egyszerű, egyszerűen csak végig kell tolni, mint egy gép. Ennyire egyszerű az egész. Közben az ember sírni fog, hülyeségeket fog gondolni. Közben az ember szenvedni fog testileg, lelkileg, szellemileg, de ha valaki végigcsinálja, akkor nem csak egy energiablokk tisztul ki, nem csak egy területen oldódik meg az élete, hanem beindul egy olyan energiaáramlás a testben, ami először is lentről fölfelé utat csinál magának, és utána ezzel együtt elindul egy leáradás föntről, és akkor elkezdtek ragyogni. Nem úgy, mint az emberek, hanem valami égi fénnyel.
Tudom, hogy nem ez volt a szándékotok, amikor ide jöttetek, de nehéz lesz elkerülni ezt az égi ragyogást. Úgyhogy szerintem tartsatok ki, mert sokszor idő kell ahhoz, hogy mozgásba jöjjenek a dolgok. Először a mélyben változnak, amire a tudat nem tud rálátni és utána jelennek csak meg a felszínen.”
A másik történet
Ennek a történetnek egy hölgy a főszereplője, aki skizofrén. Erre folyamatosan gyógyszereket kell szednie. A skizofréniáról már írtam az első részben is, ott olvashattatok már erről néhány szerintem nagyon fontos dolgot. Ez a hölgy már 2 éve jár egyéni és csoportos órákra is hozzánk. A gyakorlás hatására a tudata elkezdett kitisztulni, a rokoni kapcsolatai rendeződni kezdtek, belső érzelmi stabilitása, magabiztossága megerősödött. A skizofréniával járó tünetei enyhültek, a problémája pedig folyamatosan múlik. Az orvosai ma már szinte rá sem ismernek, annyit javult az állapota, a gyógyszeradagját már csökkentették. Csodájára járnak és vizsgálják, figyelemmel kísérik a javulását. A hölgy elképesztően hálás és engem mindig nagyon meghat a története, nagyon fontos nekem. Nemcsak amiatt, mert szeretném, hogy az állapota javuljon, hanem azért is, mert élő bizonyíték mindannyiunk számára arra, hogy van kiút a skizofréniából.
Mi az oka az őrületnek?
Hétköznapi szinten az őrület szerintem az, amikor az ember a racionális elme szintje alá süllyed. Amikor valaki azt érzi, hogy nem képes megbirkózni a valósággal, a saját belső világának és a külvilágnak a frusztrációival, legyen szó munkáról, fájdalomról, betegségről, vagy bármi olyasmiről, amit az ember sohasem kívánna igazából magának. Az a tapasztalatom, hogy amikor az ember számára a valóság túl soknak, túl fájdalmasnak vagy elviselhetetlennek bizonyul, amikor a külvilág kibírhatatlanná válik, akkor a téboly egyfajta menekülést jelent. Szomorúan hangzik, de az az igazság, hogy amikor az ember menedéket keres a tébolyban, elmerül a saját szubjektív világában, mert így nyugodtan megfeledkezhet a valóságról.
Ez nem azt jelenti, hogy ilyenkor az ember bűnös vagy bűnt követ el, csak a kezeletlen állapotok elhatalmasodtak rajta, nincs ereje, illetve nem akar megbirkózni velük. Feladta.
Ilyenkor a tudat létrehozza, megteremti a saját kis szubjektív világát, és onnantól kezdve ebben a képzelt világban él – jobban mondva nem is él, inkább csak túlél. Már nyitott szemmel is tud álmodni, sőt, egy idő után teljesen figyelmen kívül hagyja a valóságot, ami már végképp elviselhetetlenné vált számára. Sajnos az őrület tehát egyfajta öntudatlan menekülés: az ember a racionális elme szintje alá süllyed, a tudattalan tartományba.
Mi a megoldás?
Az Anamé jóga gyakorlatok segítségével elsősorban egy belső átalakulás tapasztalható meg. Emiatt az Anamé jóga nem jógatanfolyam, hanem sokkal inkább egy olyan folyamat, amiben az én pánikbetegségem is el tudott múlni, méghozzá teljesen. Mentálisan és pszichésen én is gyakorlásról gyakorlásra lettem jobban. (Itt szeretném leszögezni, hogy a pánikbetegségem még az Anamé Programmal való találkozásom előtt alakult ki, tehát több évvel korábban.)
Ha az Anamé Program gyakorlatai nem hatnának az emberben lévő belső lényegre, akkor a pánikbetegségemet és a vele járó szenvedéseimet sem tudta volna csökkenteni, és később teljesen megoldani.
A gyakorlás nemcsak nekem, de sok más sorstársamnak sem segített volna, ha a gyakorlásra nem folyamatként tekintettünk volna és abbahagytuk volna. És akkor sem segített volna, ha az Aanamé jóga nem lett volna hatással az ember belső világára (is). A nyugtatók, antidepresszánsok és különböző pszichoszomatikus gyógyszerek tudnak adni egyfajta mentális kielégülést, nyugalmat, ahogy nekem is adtak. De az Anamé Program jógalégzése, a csakratisztítás annyira megerősíti az ember mentális és pszichés erejét, hogy onnantól kezdve nem volt szükségem ezekre a szerekre. A gyakorlás nem csak a testre tud pozitívan hatni – pedig ilyen pozitív történetek is vannak –, mert ha ez csak így volna, akkor az én esetemben és másokéban sem tudott volna olyan gyönyörű hatást elérni, mint például a skizofréniában, ami racionális nézőpontból nézve teljesen megmagyarázhatatlan. Ezt azért írom, mert hiába keresi az ember kívül a változást és számolgatja a gyakorlással töltött éveket és vizsgálja magát kívülről, és úgy érzi esetleg, hogy nem változott semmi, az igazi ugrás és változás belül kezd megtörténni. Olyan tükröt tart eléd magadról, amiben vagy felismered a legnagyobb sötétségeidet és a saját szabad akaratodból kilépsz belőlük, vagy széttöröd a tükröt és a sötétségeidet megtartod.
Hálásan köszönöm, hogy ma is velem voltál, és örülök, ha tudtam segíteni neked. Ha számodra is fontos ez a téma, vagy úgy érzed, hogy segített, én annak már nagyon örülök.
Olvass tovább, és ha még nem tetted volna meg, akkor látogass el Anamé blogjára is. Többek között olvashatsz benne a kundalini erőről és arról, hogy az Anamé Program miért nem kundalini jóga. Szó esik benne Anamé életéről, az Anamé Program születéséről és szerintem sok más izgalmas dologról is, ami Anamé életét áthatja.
Ha pedig megjött a kedved a gyakorlásra, illetve szeretnéd kipróbálni, de még nem gyakoroltál velünk, akkor látogass el a weboldalunkra, ahol az Anamé órarendből tudsz egyéni jógaórát választani, vagy látogass el a www.karmakillerjoga.hu weboldalunkra, ahol pedig az online csoportos csakraóráinkat tudod megnézni. Az Anamé jóga Budapesti jógastúdiója sajnos jelenleg a koronavírus miatt zárva van, de bízunk benne, hogy rövidesen kinyithatunk, és az Anamé kiegészítőket megvásárolhatod személyesen is, és előbb-utóbb személyes órákon is részt tudsz majd venni.
Várunk szeretettel!
